Joó Imola

Budapesten született zenész- és lelkészcsaládban. Anyja Bartók növendék, öt testvére mind zenész volt. Zempléni Kornél tanítványa volt a Bartók Béla Konzervatóriumban, ahol kitüntetéssel végzett 1962-ben. Az érettségi bizonyítványt a Zenei Gimnáziumban szerezte. Kétszer megpróbált bejutni a budapesti Zeneakadémiára, de nem vették fel: hiányzott a KISZ-tagság, és apja messze földön híres prédikátor volt.

Ezért került Bécsbe, ahol azonnal fölvették az ottani Zeneakadémiára. Tanára a koncert-osztályon Hans Graf professzor volt. Kezdetben mint alkalmi munkás kereste a kenyerét, főleg újságárulásból, reklámkihordásból élt. Később privát tanított, és jó emberek is támogatták.

1969-ben megkapta a "Bécs Város Díjat“.

Koncert- és pedagógiai tanulmányait kitüntetéssel végezte. Írásbeli munkájának a témája a Kodály-módszer és annak a zongoristára gyakorolt hatása volt. Több országban tartott előadásokat erről a módszerről: Kanadában, Japánban, Ausztriában. Jelenleg is előkészületben van egy szeminárium erről a témáról. Zongora-mesterkurzusok, szemináriumok kísérik az útját.

A diplomák megszerzése után azonnal elkezdhetett tanítani, először zongora mellékszakon, azután megkapta a Különleges Tehetségek osztályának a vezetését. Nemzetközi zongoraversenyekre többször meghívják zsűritagnak.

Több tanítványa sikeres zongorista, néhányan kollégák már az Egyetemen, vagy tanárok a Mozarteumban, Zürichben.

Joó Imola az utóbbi években több zenekari koncerten szerepelt szólistaként: Németországban, Erdélyben, Bécsben. A Musikverein Aranytermében Mozartot játszott a K.und K. szimfonikus zenekarral.

2004-ben habilitált, azóta rendkívüli egyetemi tanár.

A bécsi Zeneművészeti Egyetem kitüntette 2007-ben Joó Imolát az Arany Erdem-díjjal.

2002-2007-ig vendégprofesszorként dolgozott a pozsonyi Konzervatóriumban.

Helyettes elnöke a bécsi Bornemisza Péter Társaságnak.

Legnagyobb sikere: gyermekei, Aron, Victoria, Gábor.